Határtalan és mérhetetlen
Határtalan és mérhetetlen
az Isten nagy szeretete,
Mert feljebb ér a csillagoknál,
elhat a tenger mélyére.
Oly mélyre vont a vétekzsold,
de Jézus értünk halt,
A bűn gyötört és összetört,
de Jézus békét ad.
Ref
Ó, Szeretet, te gazdag,
mély, örökre légy áldott!
Téged dicsér az angyalkar
és minden megváltott.
Ha minden tenger tinta volna,
s az égnek boltja pergamen,
A napsugár egy költő tolla,
mit ihlet alatt kézbe vesz;
Dics Istennek, Ő úgy szeret,
bár tenger kifogyhat,
Oly nagy a tér, rajt’ el nem fér
E jónak himnusza.
Elmúlik egyszer minden itt lenn,
lehullnak majd a csillagok,
Amikor Isten egy szavára
eltűnnek mind a láthatók.
Mily drága szó e legfőbb jó,
ez megmarad végig,
Ő hű marad, és el nem hagy,
felviszen az égig.
Hűséged végtelen
Hűséged végtelen Atyám nagy Isten,
Elhat a mélybe az egek fölé,
Irgalmad nem fogy a múló idővel
Ki voltál, az maradsz mindörökké.
Refr:
Hűséged végtelen, hűséged végtelen,
Minden nap új áldás árad reám.
Hiányom pótolod hatalmas kézzel.
Hűséged végtelen, Uram hozzám!
A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz.
A nap, a hold s a nagy csillagsereg,
Ezt zengi szüntelen együttes karban:
Te vagy az irgalom, a szeretet.
Eltörlöd bűnömet, béke leng körül,
Velem vagy s lényed úgy megvidámít,
Erőt adsz mára, a holnapra reményt,
Áldásod ontja rám bő árjait.
Isten kegyében nem tudom
Isten kegyében nem tudom,
Részes, hogyan levék.
Megváltva, óh mért lettem én,
Ki oly bűnös valék.
Kar:
De azt tudom, kiben hiszek jól!
És nem szakaszt el Tőle semmi sem,
Megadja örök részemet,
Mikor el fog jönni Ő.
Én nem tudom miként adott,
Isten nékem hitet,
S igéje lelkem kínjait,
Miként szüntette meg?
Én nem tudom, hogy mily sok öröm,
Vagy mennyi fájdalom.
Lesz még osztályrészem nekem,
E földi utamon?
Én nem tudom, mikor jön el
Az Úr, milyen hamar.
Halállal hív-e majd haza,
Vagy angyal ajkival?