Egy zsenge rózsatőről
1. Egy zsenge rózsatőről Vessző sarjadt, nemes.
Ének zeng rég időből: Jesszének ága ez!
S ím, bimbó nyílt hegyén Dermesztő hideg télben,
Éj kellős közepén.
2. Azt értem, azt a bimbót, Mit Ézsajás ígért.
Mária karján ringott, Hogy mennyből földet ért.
Ámulj Isten kezén: Szűz szülte őt minékünk,
Éj kellős közepén.
3. Amily kicsiny e rózsa, Oly édes illata.
Amerre fényét szórja, Tűnik az éjszaka.
Isten és ember ő, Megment bűntől, haláltól,
Igaz Üdvözítő!
Egykor Dávid városában
Első szent éj
Elsö szent éj, sötét es hideg.
A mezön a nyáj és pásztor szenderegereg.
De az égen az angyalsereg,
Megjelent és örömhirt hírdetett.
Ref :
Aldott az Ür a mennyben fenn
Izrael Kiralya Megszuletett.
Az égen csillag gyült,
A sotétseg, az éj már elmült,
Az éjszakat feny járja át
Jelezve az üdvösség hajnalat.
Áldjuk mi is a Megváltot,
Amennyböl jött Szabadítót
Az Ö müve a föld és ég
Öt illeti a dicsöség.