Hungarian Hymn

Erős vár a mi Istenünk


1.Erős vár a mi Istenünk
Jó fegyverünk és pajzsunk.
Ha ő velünk, ki ellenünk?
Az Úr a mi oltalmunk.
Az ős ellenség
Most is üldöz még,
Nagy a serege,
Csalárdság fegyvere,
Nincs ilyen több a földön.


2.Erőnk magában mit sem ér,
Mi csakhamar elesnénk;
De küzd értünk a hős vezér,
Kit Isten rendelt mellénk.
Kérdezed: ki az?
Jézus Krisztus az,
Isten szent Fia,
Az ég és föld ura,
Ő a mi diadalmunk.


3.E világ minden ördöge
Ha elnyelni akarna,
Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma.
E világ Ura
Gyúljon bosszúra:
Nincs ereje már,
Reá ítélet vár,
Az ige porba dönti.


4.Az ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja.
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincset, életet, Hitvest, gyermeket:
Mind elvehetik,
Mit ér ez őnekik!
Miénk a menny örökre!

 


Ha az Úrral járunk


1. Ha az Úrral járunk,
el nem téved lábunk,
Ragyog utunkon mennyei fény.
Vezet szent Igéje, velünk van békéje,
Szívünk betölti hit és remény.


Refrén:
Jézusban bízz,
üdvre más út nem visz!
Szelíd hangjának engedj,
S boldog lesz életed.


2. Sötét árny hogyha jő, tornyosul vészfelhő,
Jelenléte hadd ragyogja át!
Tűnik gond és bánat,
semmi baj nem árthat,
Hogyha bízunk és tesszük szavát.


3. Bár itt terhünk nehéz, érhet sok szenvedés,
Vele hű munkánk jutalma nagy;
Sújthat gyász és bánat, nekünk az nem árthat,
Minden bajból új áldás fakad.


4. Áldott közösségben, lelki csendességben
Égi fény árad a szívünkbe,
Amit kér, megtesszük,
Hogyha küld, elmegyünk,
Hallgatunk Rá, mert bízunk Benne.

 


Hadd menjek Istenem


Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.


Ha este száll reám,
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.


Szívemtől trónodig
Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok
Fényes sora.
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!


Álomlátás után
Hajnal, ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!


Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én.